Négyszáz éve a nagy tudós, Johannes Kepler – ő írta le a bolygók mozgását először – biztos volt abban, hogy a Jupiteren értelmes lények élnek. Hogy miért? Ki másnak világítana az a négy hold, amelyeket nem sokkal korábban fedezett fel a híres itáliai csillagász, Galileo Galilei? Csakis a bolygó lakóinak – vélekedett Kepler.

Kepler korában a Holdat is lakott égitestnek tartották. Sötét foltjait ma is tengereknek nevezzük, pedig már régóta tudjuk, hogy teljesen száraz, kopár lávasíkságok.

Évszázadokig sokan hitték azt, hogy van – vagy legalábbis volt – élet a Marson. A vitát csak az 1960-as években a vörös bolygóhoz érkező űrszondák közelképei zárták le. Ezek tanúsága szerint a bolygón természetes eredetű vízfolyások vannak, kietlen sivatagok, néhány régen kialudt vulkán és vékony, szén-dioxidból álló légkör. Semmi nem utal tehát az életre. Amint kiderült, hogy a Naprendszerben csak a Földön van élet, a csillagászok figyelme az idegen galaxisok felé fordult.

Aranytábla a szondán

A Pioneer–10 űrszonda 1972. március 3-án startolt, fedélzetén az emberiség első csillagközi üzenetével. A Jupiter mellett elhaladva olyan sebességre gyorsult fel, hogy örökre elhagyja a Naprendszert és kilép a csillagközi térbe.

Hasonló a sorsa egy évvel később indított társának, a Pioneer–11-nek is. A két űreszköz jelenleg is kifelé száguld a Naprendszerből. A rájuk erősített 23x15 centiméteres, arannyal bevont alumíniumtáblán látható üzenetet a földön kívüli élet kutatásával foglalkozó két neves amerikai csillagász, Carl Sagan és Frank Drake tervezte. Szándékuk szerint az üzenet azokat a civilizációkat tájékoztatja a földi életről, amelyek millió évek múlva esetleg ráakadnak a gazdátlanul sodródó űreszközre. Ez alapján egy értelmes lény rájöhet, honnan érkezett a szonda és kik építették.

Támadás az űrből

Amikor az üzenet ötlete felmerült, többen aggodalmuknak adtak hangot, azzal érvelve, hogy egy rossz szándékú civilizáció az üzenet nyomán megtalálhatja és elpusztíthatja bolygónkat.

A terv támogatói azonban azt hangoztatták, hogy egy ilyen civilizáció amúgy is ránk találna, a Pioneer–10 pedig kétmillió év múlva jár majd először csillag közelében…

Üzenet a gömbhalmazba

Drake és Sagan 1974. november 16-án háromperces rádióüzenetet küldött a világűrbe. A kódolt adást a világ legnagyobb rádiótávcsövével, a Puerto Ricóban található, 305 méter átmérőjű arecibói rádiótávcsővel sugározták. Ez az adás volt a legerősebb rádiójel, amelyet az ember valaha előállított. A célpont pedig a százezer csillagot magába foglaló, a Hercules csillagképben látható M13 jelű gömbhalmaz volt. Itt kis területen nagyon sok csillag található, amelyeknek rengeteg bolygója lehet, azaz van rá esély, hogy valamelyiken értelmes lények laknak.

A kódolt üzenet a számokat, a biológiai örökítőanyag, a DNS felépítését, egy emberi alakot, valamint a Naprendszert próbálta leírni a matematika nyelvén. Az esetleges válaszra még sokáig kell várni: a csillaghalmaz 26 ezer fényév távolságban van, így a fénysebességgel haladó üzenet ennyi idő alatt ér oda. Így a válasz is újabb 26 ezer év múlva esedékes…


A 305 méter átmérőju arecibói rádiótávcsô tányérja nem mozdítható, de a felette kábeleken kifeszített vevőfej mozgatásával az égbolt harmadát meg lehet figyelni,

A teljes cikket a National Geographic Kids novemberi számában olvashatod el.

Írta: Sárneczky Krisztián
Fotó: Arecibo Durham University