| A betlehemi csillag
A bibliai történetekben számtalan csillagászati jelenségre utaló leírással, eseménnyel találkozhatunk. Ezek segítségével egyes égi események időpontját a földrajzi hely ismeretében nagyon pontosan ki lehet számolni. Ilyenek a nap- és holdfogyatkozások, vagy a bolygók együttállásai, amikor két fényes égitest egymáshoz nagyon közel látható az égbolton.
A legismertebb ilyen bibliai történet a betlehemi csillagról szól, amely – az Újszövetség szerint – a zsidók királyának születését jelezte a napkeleti bölcseknek. Az elnevezés egyértelműen egy égitest megjelenésére utal, és bár csillagnak nevezik, sok ábrázoláson üstökösként láthatjuk. Vajon tényleg az volt?
Égi vándorok
Aligha, mivel a régi feljegyzésekben sehol sincs nyoma annak, hogy a Jézus születése körüli években fényes üstökös tűnt volna fel az égbolton, márpedig a kínai krónikák részletesen beszámoltak minden égi vándorról.
A 76 évente feltűnő Halley-üstökösnek például egyetlen visszatérését sem mulasztották el megemlíteni. A távol-keleti feljegyzésekből az is kiderül, hogy átlagosan két-három évente tűnt fel üstökös az égen, tehát megjelenésük egyáltalán nem számított rendkívüli eseménynek.
Szintén az üstököselmélet ellen szól, hogy a régi korokban az emberek általában félelemmel tekintettek ezekre az égitestekre, megjelenésüket baljós előjelnek vélték. Különlegesebb és főként biztatóbb jelet kell keresnünk az égen, ha meg akarjuk fejteni a betlehemi csillag titkát. A modern kor csillagászai úgy vélik, rájöttek, mi volt e jelenség.
Bolygótalálkozó
Nap körüli keringése során a Jupiter bolygó húszévenként megelőzi a távolabb, tehát lassabban keringő Szaturnuszt. A két bolygó között ekkor is hatalmas a távolság, ám a Földről úgy látszik, közel járnak egymáshoz. Az előzés során általában egyszer, ritkábban – bolygónkról nézve hurkokat leíró mozgásuk miatt – kétszer haladnak el egymás mellett.
Nem így időszámításunk előtt 7-ben, amikor a Halak csillagképben egymás után háromszor is megközelítették egymást! Ez rendkívül ritka esemény, előzőleg 853 évvel korábban került rá sor, legközelebb pedig 1940-ben. A jelenség akkor nyer jelentőséget, ha ismerjük a korabeli zsidó jelképrendszert.
Babiloni bölcselkedés
A héber mitológiában a Jupiter bolygó királyi csillagként, míg a Szaturnusz a zsidóság legfőbb csillagaként szerepel, a Halak csillagképet pedig a születés jelképének tekintették. Így a napkeleti bölcsek – akik valószínűleg babiloni pap-csillagászok lehettek – ezt a különleges égi jelenséget úgy értelmezhették, hogy hamarosan egy király, méghozzá a zsidók királya fog megszületni...
A Jupiter és a Szaturnusz bolygók együttállását látva indultak hát el Jeruzsálembe, majd jutottak el Betlehembe, hogy üdvözöljék a kis Jézust, aki talán nem pont karácsony éjjelén született, de a Biblia szerint békességet és szeretetet hozott a földre.
|
TUDTAD? |
A következő években több szép bolygóegyüttállás is lesz az égen, bár többnyire a Nap közelében, ami megnehezíti az észlelésüket.
2008. augusztus 15. A Merkúr, a Vénusz és a Szaturnusz együttállása az esti égen.
2010. augusztus 5. Az esti égen a Vénusz, a Mars és a Szaturnusz szép együttállása.
2011. május 11. A Merkúr, a Vénusz, a Mars és a Jupiter négyes együttállása tenyérnyi területen, a hajnali égen.
2016. január 9. Hajnalban a Vénusz igen erősen megközelíti a gyűrűs Szaturnuszt.
2016. augusztus 27. A Vénusz és a Jupiter rendkívül szoros együttállása a hajnali égen. Szabad szemmel szinte egy csillagnak fognak látszani.
|
|
| |