Vajon hogy képződik a köd? Nappal a folyók, a tavak, a nedves talaj vízgőzt juttat a levegőbe – számunkra láthatatlanul. A meleg levegő igen sok nedvességet képes magába fogadni, a hideg levegő viszont nem. Napnyugta után a felmelegedett földfelszín és a felette lévő levegőréteg is lehűl. Amikor a talaj menti levegő hőmérséklete csökken, az addig nem látható vízgőz a levegőben keringő por-, füst- és koromszemcséken kicsapódik.

A vízcseppecskék tulajdonképpen ezeken a levegőben kavargó apró szennyeződéseken kapaszkodnak meg. A parányi cseppek csak nagyon lassan esnek lefelé, ezért úgy tűnik, mintha lebegnének. Sőt, egy felfelé haladó légáramlat fel is emelheti őket!


Köd akkor is kialakulhat, ha egy hideg légréteg meleg, párolgó vízfelület – például egy tó – fölé ér. De történhet fordítva is, tehát amikor hideg vízfelület érintkezik meleg levegővel. Nyári hajnalokon a sűrű fehér falon áthatoló első napsugarak eloszlatják a ködöt. Télen viszont, amikor néha napokig nem süt ki a Nap, olykor hosszú ideig járunk a fehérségben.

A nagyvárosokban képződő szmog szintén köd, egész pontosan füstköd. A szó az angol smoke (füst) és a fog (köd) szavakból alakult ki. Telente a városokban a kéményekből felszálló füsttel és az autók kipufogógázával rengeteg szennyező anyag kerül a levegőbe, a kicsapódó vízcseppek pedig kényelmesen megkapaszkodhatnak az apró szemcséken. Minél több a szennyező anyag a levegőben, annál sűrűbb a szmog és annál kisebb a látótávolság.

Mi a különbség pára és köd között? Akárcsak a köd, a pára is parányi lebegő vízcseppekből áll. A különbség a vízcseppek sűrűségében rejlik. Ha annyi vízcsepp van a levegőben, hogy nem látni messzebb egy kilométernél, ködről beszélünk. Ha a látótávolság nagyobb ennél, de a távoli házak, hegyek életlenül, elmosódottan látszanak, azt mondjuk, párás a levegő.