Első látásra úgy festhet, Egon nem más, mint egy kopaszodó, szelíd fickó, Dönci pedig a meglehetősen elhízott macskája. Valójában azonban mindketten földönkívüliek, egy másik naprendszer lakói. Békésen élik mindennapjaikat: Dönci tömi a hasát, Egon pedig űrtávcsövét és saját készítésű űrhajóját szerelgeti. Ám egy nap váratlanul üzenetet kapnak a Földről, és elhatározzák, hogy felkeresik Naprendszerünket s benne a kék bolygót.

A nagy felfedezés

Dönci egy este hatalmas robajra figyel fel, s másnap elszenesedett roncsokra bukkan – méghozzá a földi eredetű Voyager–3 űrszonda maradványaira. Bár ilyen nevű eszközt a valóságban nem bocsátottak fel, 1977 őszén a Voyager-program keretében valóban pályára állítottak két szondát.

Műszereik az úgynevezett külső bolygók, azaz a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz bolygókat, illetve holdjaikat vizsgálták. Már olyan messze járnak, hogy egyetlen földi állomás fogja csak jeleiket, s több mint 12 órába telik, mire a földi rádiójelek elérnek hozzájuk. A szondák jelenleg is kifelé száguldanak a Naprendszerből, idegen csillagok felé...

Üzenet a távolból

A roncsok között Dönci egy aranyszínű korongot talál. A valóságban a Voyager-szondák is vittek magukkal egy-egy aranyozott lemezt. „Üzenetet küldtünk a Föld nevű bolygóról, annak reményében, hogy egy értelmes földön kívüli civilizáció megtalálja valamikor. Megpróbáltuk elmondani, kik vagyunk, és milyen a mi bolygónk”– emlékezik vissza Ed Stone kutató, aki részt vett a lemez tartalmának összeállításában.

És hogy mi mindent láthat-hallhat majd az a lény, akinek egyszer a kezébe kerül a földlakók üzenete? Egyebek közt megtudhatja, milyen a földi muzsika, a csók, hogyan üdvözlik egymást az emberek ötvenöt nyelven, és láthat képeket a bolygónkon élő növényekről, állatokról és persze emberekről.

Csillagközi száguldás

Hőseink meglehetősen rövid idő alatt ruccannak át egyik naprendszerből a másikba – a valóságban ez igencsak hosszú utazás! A harminc éve felbocsátott Voyager-szondák még nem érték el Naprendszerünk határát. A Voyager–1-nek másfél évbe telt, mire a Földtől a Jupiterhez ért, s ennek a távolságnak a sokszorosát kell leküzdenie, mire kilép a Naprendszerből.

A fagy fogságában

A Pluto közelében az űrhajó minden része jéggé fagy – a kisbolygón valóban a fagy és a jég az úr.

Onnan nézve a Nap ragyogóan fényes, tűpontnyi csillag csupán.

A Pluto belseje szinte teljes egészében jégből áll, felszínén –210 és –235 fok körül változik a hőmérséklet, azaz minden kőkeményre fagyott.